A terápiát mozgásvizsgálat előzi meg, mely a gyerek fejlettségét tárja fel, idegrendszeri érettségét/éretlenségét tükrözi. Feltérképezésre kerülnek  a csecsemőkori, fejlődéstani és nagymozgások, a rugalmasság, az egyensúlyérzék, a keresztmozgások, a figyelem. Megfigyeljük  a térérzékelés, a ritmus, a finommotorika területeit, valamint a dominancia kialakulását. Mindezek akkor működnek jól, ha az agyban a hozzájuk tartozó idegpályák érettek. Ötéves korra kell elérni azt a fejlettségi szintet, amikor ezen területek jól működnek.

​

Az óvodát kezdő gyerekeknél megfigyeljük az elemi mozgásokat, egyebek mellett a kúszást, mászást, sarkon, talpélen, lábujjhegyen, guggolva járást, szökdelést páros és fél lábon; fejemelést előre, hátra. Ha ezek a mozgások nem mennek, a kivitelezés pontatlan, az idegrendszeri éretlenségre utal. Az ilyen gondokkal küzdő gyerekek közel 70%-a az iskolában nehezebben tanul írni és olvasni”

​

Az alapozó terápia  módszere »visszalépteti« a gyereket abba a korszakba, ahol korábban megrekedt a fejlődésben, és onnan újraindulva fejleszt. A visszaléptetés újraátélést, újrakezdést jelent vagyis azt teszi, amit kisbabakorban csinált, ám azt nem elegendő ideig végezte, vagy egy mozgásfajta kimaradt, és ez okozta az idegrendszeri éretlenséget.  A „visszaléptetést” követően megkezdődik az új idegpályák kiépülése az idegsejtek között vagyis az agy “újra huzalozottá” alakul át. . Ez a  folyamat gyorsabban zajlik le itt, mint kisbabakorban és egy idő után automatizálódik a mozdulat, innentől sokkal kevesebb figyelmet és energiát igényel annak helyes, pontos kivitelezése. Ekkorra  már megérinti a gyermeket a boldogság,a mélyre ható sikerélmény, amit a nehézség leküzdése jelent és a kibontakozást segíti elő. A kitartó,szorgos gyakorlásból sikerélmény lesz, ami aztán tud befelé hatni, megszületik a gyerekben a pozitív energia. A gyermek érzi:  egy teherrel kevesebb lett számára. Innen már máshogy indul további iskolai tevékenységei felé.

​

A folyamat velejárója azonban az úgynevezett terápiás regresszió. Minél nagyobb a gyerek lemaradása, annál mélyebb regresszióba kerülhet  a terápia első részében, sőt a regresszió vissza is térhet, noha egyre kisebb intenzitással és egyre rövidebb időszakokra.

 

Mozgásterápiára/mozgásfejlesztésre szükség van:

• -hibás ,visszamaradott,nem megfelelő,megkésett mozgásfejlődés esetében

• -idegrendszeri probléma, sérülés, alulszervezettség esetén:

tanulási zavar

megkésett/hibás beszédprobléma

          diszlexia,diszgráfia esetén

hiperaktivitás​

összerendezetlen mozgásnál

oxigénhiányos állapotot követően

enyhe értelmi fogyatékosság esetén​

figyelemzavarnál, stb...

 

 

“Valóban az idegrendszer ontogenetikailag teljes beérése szükséges a legemberibb funkció, a beszéd, az írás, az olvasás tökéletességéhez. Ez az érés pedig a humán mozgásminták egymásutánjában és egymásra épülésében történik (pl. kúszás, mászás, járás) és ez a mozgássor a szenzoros éréssel együtt adja azt a szenzomotoros idegrendszeri fejlődési sort, melynek koronájaként megjelenik a beszéd, az írás, és az olvasás készsége.” (Dr. Marton-Dévényi Éva és mtsai.)